(Eközben a Majrélyukban...)
-Ügyes vooltáál! Még most sem sejtenek semmit- mondta egy rekedt hang a sötétből.- Már csak pár nap, és ez a hely az enyém lesz!... De legközelebb kicsit hamarabb gyere, mert az a zebrabábú majdnem lebuktatott!!
-Igen is! Többször nem lesz ilyen!- szólt fantom marionett (May)
-Remélem is! - A lény lassan kijött az árnyékból- Különben kitömöm a fantomtestedet az összes endoskeletonnal!!!
-Értettem... Springtrap...-erre a szóra szikrázni kezdtek az égők.
-Fogd be a pofádat te rozsdás vudubaba!!-kapott a nyakához- Ha valaki meghallja, akkor a tervnek, és a te szánalmas életednek VÉGE!!
-Cipzár a számon...De amugy miért is olyan fontos ez a terv?
-Azért, mert máshogy nem tudok megszabadulni ezektől az átkozott fémdobozoktól! Tudod, régen én voltam a gyerekek rémálma, és sorozatszám gyilkoltam őket... De egyszer hallottam erről a helyről, hogy a kölykök mennyire szeretik, és arra gondoltam, hogy itt annyit tudok gyilkolni, amennyit csak szeretnék. Ezért jelentkeztem "pincérnek". Már az első napon megöltem egy, az épület előtt síró gyereket. Belőle lett: Puppy, az "aranyos ajándék osztogató bábu". Én erről sajnos nem tudtam, és pár napra rá, megöltem öt gyereket, akikből négynek adott egy-egy ajándékot.: Egy életet a bosszúhoz! Belerakta a pizzéria robotjaiba a holttesteiket, és a lelkeiket, de csak négy működő animatronik volt itt. Amikor magukhoz tértek, látták az ötödik gyereket, és belerakták, egy arany Freddy jelmezbe, ő most Goldi. Én mivel féltem tőlük, belebújtam ebbe a golden Bonnie jelmezbe, ami összeroppantott, és a holttestem még mindig benne van.- *Felhajtotta a maszkját, és megmutatta Maynek. Ő hátratántorodott.*- Igen egy kicsit visszataszító, de én már megszoktam a bűzömet. Amugy ha nem jöttél volna rá, még így utólag elmondom neked, hogy én voltam... *hatásszünet* ...Purple Guy!! - és az égők végleg eltörtek.
Folyt. Köv.